kövek..

Kövek egymás után.. sorban.. kacskaringózva... Juliska a meséből.. Milyen jó lenne, ha kikövezné az utat, az utam, amerre mennem kell... amerre mennem jó... Ezernyi Juliska dolgozik ezen... belső hangok, szívem suttogása, őrangyalok, sorsszerű véletlenek. Érezni érzem, hallani hallom az ezernyi hangot, de belevegyül sok egyéb.... a félelem hangja, a duruzsolók hangja, a minták és egyebek.... s elveszek az tengernyi zúgásban. S ilyenkor jó nekem belevetnem magam a saját tengerembe, ahol árral szemben, mellett úszom a bensőm hullámain. Becsukom szemem, s látom, amint a kékségben merülök, mint a delfinek, trillázok a tengerben... s egyszer csak felbukok, hallom hangom... s látom kikövezett utamat...