"Színház a világ és színész benne minden férfi és nő." na igen, tetszik, nem tetszik szerepet játszunk, felhúzzuk Kati, Juli, Zsuzsi.. szerepét, a nőét, az anyáét, a szeretőjét. El kell játszanunk a ránk osztott szerepet s valahol mélyen érezzük, mintha valaki lesné minden lépésünk.. mintha a színpad előtt felállított hosszú sor padok közt nyüzsögnének tündék, angyalok, a nagy érdemű... Ezzel nincs is gond... Eljátsszuk tudásunk szerint a darabot. S amikor a függöny legördül.. megfogjuk egymás kezét, egymásra mosolygunk és meghajolunk... Ezután új szereposztás következik, vannak akik elmennek, s vannak, akik maradnak. A gond ott kezdődik, amikor a játék játszmává lesz, amikor nem tudjuk ki van az álarc mögött... amikor visszaüt, ha megmutatom magam, sebezhető arcom és szívem... Igen kell egy, legalább egy aki előtt vállalhatom magam úgy ahogy vagyok, "aki előtt nem kényszerülök önvédelemre."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése