Reggel

túlaludt reggel borul aranyba 

 vetkőzik a tó

 az álmos takarót ledobja

 türkízbe mártja ecsetét

 és felhúzza.

zöld csónak

parttalan partot

mossák hullámok

szerelmes csónakban

ringatózik magányom

kötélbe kapaszkodnak az érzések

vastagon hurkolják 

a fa törzsét, reményben.. 

szél hordja

 

 

 

 

 

 

 

 

Szanaszét hömpölyög.. 

fut, szalad.. egyre nagyobb kupacba, 

majd megint szélfújta 

 a tavaszodó fák illatát, színeit..

hajamban érzem, arcomba takarja..

regény

 

táncoló sorok

játszanak egymással,

szerelmes sóhajok

keserű könnycseppek

vidáman lapozzák

az élet lapjait

a nap, ha fest

fényes ecset

fest

víznek

aranyló

habjain

ringat érzéseket

bíborba mártva

stég

álmomban a stégre fekszem

becsukom szemem

testem érzi a deszkák és a szellő hűvösét

lelkem feltölti a víz habos lágy hullámzása

szabadon engedem érzéseim

határ a csillagos ég

sejtelmes selymes sejtek

csobbanok

merülök

eltűnök

feljövök

víz alatt

víz felett

habokban

szelekben

kifogom

befogom