Reggel

túlaludt reggel borul aranyba 

 vetkőzik a tó

 az álmos takarót ledobja

 türkízbe mártja ecsetét

 és felhúzza.

zöld csónak

parttalan partot

mossák hullámok

szerelmes csónakban

ringatózik magányom

kötélbe kapaszkodnak az érzések

vastagon hurkolják 

a fa törzsét, reményben.. 

szél hordja

 

 

 

 

 

 

 

 

Szanaszét hömpölyög.. 

fut, szalad.. egyre nagyobb kupacba, 

majd megint szélfújta 

 a tavaszodó fák illatát, színeit..

hajamban érzem, arcomba takarja..