Szabadság... szerelem... Milyen érdekes, hogy a szabadság után a szerelem ugrik be elsőnek. Persze, költőnk után szabadon .. és úgy tűnik neki is ez ugrott be elsőnek :) Sejtéseim szerint mindig is e körül a spirál körül lebegtünk.. De most érveljünk a szabadságról szerelem nélkül...pedig, a szabad.. az szerelmes.. szeretetteljes...
Voltak, lesznek elvárások, vallási tanítások, jogi megítélések, amik bizonyos kategóriákba szorítanak… Szükségesek? Jó tudni mit szabad és mit nem. De amíg kívülről jön az intelem, ezt ne így, ne is úgy, de amúgy meg pláne ne... addig nem tudjuk megtapasztalni döntéseink következményeit. Addig mindig szükségét érezzük egy nád- vagy karmesteri pálcának, rendőrbotnak, dorgáló ejnye-benye mutató ujjnak... S ha az eltörik vagy elvész vagy átalakul :) akkor ott maradunk egyedül... Szabad az tud lenni, akinek nincs szüksége kategóriákra, pálcákra... Akinek belső igénye a norma, a szabadság, a tartás... így együtt...
