a nap, ha fest

fényes ecset

fest

víznek

aranyló

habjain

ringat érzéseket

bíborba mártva

stég

álmomban a stégre fekszem

becsukom szemem

testem érzi a deszkák és a szellő hűvösét

lelkem feltölti a víz habos lágy hullámzása

szabadon engedem érzéseim

határ a csillagos ég

sejtelmes selymes sejtek

csobbanok

merülök

eltűnök

feljövök

víz alatt

víz felett

habokban

szelekben

kifogom

befogom

csepereg

.. reggel óta áztat

esőbe merít..

fejemben gondolatok

rúgják a tócsa

habjait,

gumicsizmát húz lelkem

s hallom, felnevet..